Archive for 2010. szeptember

Meg fog dőlni a nemzetközi terrorizmus hazugsága

25/09/2010

Nyugati Kutatók empirikus módszerekkel alapjaiban kérdőjelezik meg a terrorizmussal történő eljárást. Több dolog is amellett szól, hogy a merényletek általi fenyegetést egyértelműen túlbecsülik – és a félelem is jóval nagyobb, mint a terrorizmus által okozott közvetlen kár.

Düsseldorf. Tilman Brücks a Német Gazdasági Kutatóintézetben (Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung – DIW) az “Európai Biztonsági Közgazdaságtan” kutatási projektjét vezeti. Brück azon kevés kutatók közé tartozik, akik a terror elleni harcot közgazdaságtani módszerekkel elemzik. A téma fontosságát mutatja, hogy a világnak már több pontján is foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel: Németországban, Svájcban, az USA-ban és Csehországban is.

Brücks irodájának ajtajára az Europol egy beszédes térképe van kifüggesztve. A térképen a fenyegetések egyszerű számok formájában vannak összefoglalva a 2008-as évből. A számok a merényletek és a letartóztatások számát foglalják össze, melyek a terrorizmussal voltak összefüggésben.

Elsősorban az “iszlám terrorhoz” köthető számok minimálisak, összehasonlítva annak mértékével, hogy a polgárok mennyire érzik magukat fenyegetve. A térképen egyetlen “iszlám” merénylet sem található és európaszerte is csak 187 letartóztatás.

A közgazdászok 2001. szeptember 11-e óta foglalkoznak a terrorizmus okaival és következményeivel: Milyen mértékűek a veszélyek? Mitől lesz valaki terrorista? stb. Brück és kollégái nem elégednek meg azzal a nézettel, hogy a merényleteket politikailag, vagy vallásilag elvakult egyes emberek tettének tekintsék. Mélyebb szociális és gazdasági okok után kutatnak. Válaszaik gyakran ellentmondanak a politikában és a közéletben elterjedt nézeteknek és végkövetkeztetéseik a terrorizmussal szembeni eljárást alapvetően megkérdőjelezik.

Banális példa: Németországban annak az esélye, hogy valakit villámcsapás ér, messze nagyobb, mint hogy terrormerénylet áldozata leegyen. Az elmúlt tíz évben ugyanis 40 ember halt meg villám okozta balesetben, de egyetlen egy sem terroristák keze által!

A merényletek által okozott közvetlen kár sem a legnagyobb veszély gazdasági szempontból, hanem a terror elleni félelem, mely sokkal károsabb. Kimutatták, hogy a terrorizmustól való félelem gazdasági értelemben csökkenti az emberek életminőségét.

A kutatási eredményekből levonható következtetések viszont eltérnek. Itt elsősorban a terrorizmus elleni intézkedésekre kell gondolni, melyek elvileg ugyan csökkenthetik az összgazdasági károkat és a félelmeket, ám ez pontosan egy olyan hatás, amit nem lehet komoly módszerekkel mérni. Az például, hogy Németországban és az USA-ban az elmúlt években nem voltak terrorista merényletek, tény. Azt azonban nem lehet egyértelműen megmondani, hogy ez a bevezetett biztonsági intézkedéseknek köszönhető, vagy éppen a fenyegetés általános csökkenésének.

Brück szerint nem vesszük eléggé komolyan azt, hogy a terrorizmus elleni intézkedések feltehetően kontraproduktívak, a közéletben keltett visszhangjuk miatt ugyanis saját maguk is gerjesztik a félelmeket, de magukat a további fenyegetéseket is. A terroristák pedig pontosan bizonytalanságot és aggodalmakat akarnak kelteni. Ráadásul a politika is rosszul közelít a kérdéshez. Azért, hogy ne érje az a vád, hogy fél vállról veszi a kérdést, a politika eltúlzott reakciókat ad a terrorizmusra. Az ezzel kapcsolatos döntéseknek azonban szakértők által meghatározott kockázati becsléseken kellene alapulniuk, hiszen “A terrorizmustól való félelmet a politikailag mainpulálják.”, állítja Brück.

Érdekes eredményeket adtak a kutatások arra a kérdésre is, hogy mitől lesz valaki terrorsita és egyáltalán kik lesznek terroristák. A vizsgálat alkapjául palesztin területekről gyűjtött adatokat használtak a 80-as évek elejéből. Az az elterjedt nézet, hogy kizárólag alacsony iskolai végzettségű, rossz anyagi helyzetű emberekről lenne szó, nem állta meg a helyét. Sok terrorista jómódú családokból származik és átlagon felüli iskolai végzettsége van. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gazdasági környezet ne lenne befolyással a terrorizmusra. Valójában egy igen komplex kölcsönhatásról beszélhetünk.

Forrás: Handelsblatt


Megjegyzés: Lám, a vezető nyugati szakemberek sem ostobák, minden szinten egyre inkább megkérdőjelezik azt a valódi terrorizmust, amit azok keltenek az emberekben, akik erre hivatkozva terrorizálják és zsarolják az egész világot. Most még csak finoman megfogalmazott kutatási eredmények látnak napvilágot, nemzeti ellenálló szervezetek próbálják felvilágosítani az embereket az igazságról. A folyamatok viszont olyan mértékű ébredéshez fognak vezetni, melyek alapjaiban meg fogják rengetni a világot. Ennek egyik előjele, sőt, már magának a folyamatnak a része: a nyugati hazugságok folyamatos lelepleződése és a globális erőviszonyok áthelyeződése nyugatról keletre.

Németh Krisztián

Reklámok

Észak- és Dél-Korea közötti háborúra figyelmeztet egy orosz diplomata

24/09/2010
Észak- és Dél-Korea közötti háborúra figyelmeztet egy orosz diplomata

Észak- és Dél-Korea a háború küszöbén van, – mondja a legnépszerűbb orosz diplomata. Arra szólított fel, hogy a két ország tanúsítson önmérsékletet, és kezdjék meg a tárgyalásokat.

Moszkva értékelése szerint a Koreai-félszigeten az elmúlt évtizedhez viszonyítva a legmagasabb és legveszélyesebb szintre emelkedett a két ország közötti feszültség. “A feszültség a Koreai-félszigeten már nem is lehetne nagyobb. Az egyetlen következő lépés a konfliktus”- mondta Alekszej Borodavkin orosz külügyminiszter-helyettes.

Márciusban Washington és Szöul arra a következtetésre jutott, hogy egy észak-koreai tengeralattjáró süllyesztette el a dél-koreai hadihajót a Sárga-tengeren. A feszültségek forrásának megszüntetése érdekében Borodavkin kérte a vizsgálatot, hogy állapítsák meg pontosan, ki volt a felelős a Chonan hadihajó elsüllyesztéséért.

A lefojtatott vizsgálat, amelyhez csatlakozott Oroszország is, nem tudta egyértelműen megállapítani a robbanás okát, így azt sem, hogy Észak-Koreának köze lenne hozzá. A vádaskodásokat tehát nem tudják alátámasztani megdönthetetlen bizonyítékokkal, csupán feltételezésekre hagyatkoznak. Ilyen feltételezés az is, hogy a támadást valójában egy amerikai – esetleg izraeli – tengeralattjáró követte el abból a célból, hogy háborús helyzetet idézzenek elő cionista érdekből, és ürügyet szolgáltassanak egy Észak-Korea elleni háborúhoz.

A sajnálatos esemény óta a térségben egymást érik a különböző hadgyakorlatnak nevezett, ám valójában nyomás gyakorló, megfélemlítő célú tengeri és szárazföldi erődemonstrációk, amelyben kiveszi a részét az Egyesült Államokon kívül Oroszország is. Mindkét nagyhatalom flottát küldött a környező tengerekre.

Dél-koreai K-21-es páncélozott jármű átlépi a folyót egy katonai hadgyakorlat részeként Yeoju-nál, Szöul-tól délkeletre Fotó: AFP

A nyugati cionista rendszer összedőlésének megakadályozása – vagy ennek késleltetése – céljából nagy szüksége lenne a Nyugatnak, de elsősorban az Egyesült Államoknak (és Izraelnek) egy újabb nagy háború kirobbantására. Akár Irán, akár Korea megfelelne a céljaiknak. A zsidónak ez teljesen mindegy, mivel nem ő harcol a csatatereken, csak a várható nyereséget számolja. A Keleti Tömb – Oroszországgal és Kínával az élén – növekvő gazdasági szerepe és rövidesen vezető erővé válása ellen, gazdasági és diplomáciai eszközökkel már tehetetlenek, ezért végső megoldásként csak a háború marad a cionisták számára.
Nyitrai Frigyes

Elsüllyedt egy dél-koreai hadihajó

A katasztrófa tegnap délután történt, és estére a hajó elsüllyedt. Az első információk katonai összecsapásról adtak hírt, később a dél-koreai minisztérium nem erősítette ezt meg. Ezzel azonban ellentmond az, hogy a környékbeli szigetek lakói tíz percig hallották a lövések zaját. A dél-koreai miniszter nyilatkozata szerint vaktában lőttek a hajóról, mert a radaron valami volt, feltehetőleg egy madárraj. Arra viszont nem tudott válaszolni, hogy mi okozta a hajó elsüllyedését.

Nem valószínű, hogy a madárraj lőtt vissza. Azt viszont kínos lenne elismerni, hogy az 1989-ben hadrendbe állított, amerikai technikával ellátott hajó a Csonan (Cheonan), alulmaradt egy helyi csatározásban. Látva hogy észak-Korea sem fújja fel az ügyet, inkább magyarázkodnak. Ezen a vidéken több incidens is volt már a két Korea között, ugyanis ez egy vitatott hovatartozású terület.

Gyártó István

Orosz szakemberek is részt vesznek a Cshonan korvett nyomozásában

Orosz szakembercsoport utazik Dél-Koreába, hogy rész vegyen a Cshonan korvett pusztulása okainak nyomozásában. Dmitrij Medvegyev elnök aláírta megfelelő rendeletet, véleménye szerint ki kell deríteni a tragédia valódi okát, és meg kell állapítani azon személyeket, akik közvetlenül felelősek a történtekért. Medvegyev felszólított minden felet, amelynek köze van a konfliktushoz, hogy a Koreai-félsziget békéje és biztonsága érdekében önuralmat tanúsítsanak.

Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha arra gyanakszunk, hogy némi ormány-behatás okozhatta a hajó elsüllyedését és ez már az oroszoknak is birizgálja a szemét…
Nyitrai Frigyes

A koreai hajó elsüllyesztése amerikai provokáció?

Egy neves orosz jobboldali híroldal gyűjtést végzett az elsüllyedt hajó utáni történésekről, és arra a megállapításra jutott, hogy a legvalószínűbb egy (izraeli) USA provokáció. Az írás egészen a legutóbbi eseményekig megy, mikor is Medvegyev telefonon egyeztetett Obamával. De miért is kellene a háború az USA-nak? Nincs elég háborúja? A kérdés társadalmi jellegű, amelyre az afganisztáni, és iraki háború már nem képes megoldást kínálni.

Egy évvel ezelőtt Soros György nyilatkozott, hogy a válság kicsúszott a kezükből. A legtöbb elemző, aki nem elfogult a zsidó bankok felé, világosan kifejtette, hogy egy mesterséges válságról volt szó. A válság céljai nem tiszták, illetve ha tiszták is, több is van belőlük és nem világos melyik lett volna az elsődleges. A termelés visszaesésével leszorítani a kínai termelést, az EU destabilizálása az USA-val szemben, a gazdasági hegemónia biztosítása a nagyszámú elbizonytalanodó államoknál, az orosz gazdaság megroppantása, a nagymértékű külföldi tőkebefektetéseken keresztül, illetve egy belső tisztogatás a különböző zsidó tőkeirányzatok között. Mindegy melyik az elsődleges, de minden visszájára sült el. Nem véletlenül monda Soros amit mondott. Az ilyen pénzügyi manőverek mindig kétesélyesek, és most nem jöttek össze a dolgok nekik. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy az ilyen hibás döntésekbe tán fentről is beleszólnak közbe-közbe.

Hogyan lehetne stabilizálni egy olyan válságot, mely a jelek szerint öngerjesztővé akar válni, és már év végére a következő még nagyobb hullámot is jósolják? A legkézenfekvőbb egy rablóbandává züllött államképletnek; a háború. Jelenleg azonban rendkívül kényes a helyzet. A háborút addig kell megkezdeni, amíg még lehet. A jelen romlás tendenciáit nézve lehet, hogy egy, vagy két év múlva már esélytelen lesz a helyzet. Az USA területi lehetőségeit átfutva a következő megállapításokat tehetjük.

– Az általuk kirobbantott válság Európát teljesen hazavágta. Innen kaphat még segítséget, de az EU ereje a negyedére esett, morálja pedig a tizedére. Kétségbeesett stabilizációra törekszik, ami még pillanatnyilag is kérdéses, hogy egyáltalán sikerül-e.

– Dél-Amerika teljesen elpártolt az USA-tól. Vannak még kiszolgáló államai, de kapcsolatai romlanak, üzleti, politikai, katonai lehetősége a nulla felé mozognak a térségben.

– Arab világ. Az USA megítélése rosszabb, mint bármikor. Az orosz birodalom felé való fordulás egyértelmű a térségben, de csak annyi biztosíték kell az araboknak, hogy az USA összeroppanása után Iránt féken tudják-e tartani az oroszok. Amint megkapják a megfelelő biztosítékokat, az olaj dollár alapú elszámolásának vége.

– Afrika. Itt pár helyen még labdába rúghatnak, de az iszlám hatalmas mértékű terjedése miatt egyre romlanak a lehetőségek. Mint Izrael pincsijének, a zsidók vég nélküli kiszolgálása miatt zuhan az elismertségük.

– Ázsia. Kína még életben tartja ezt a vízfejű óriást. Miért? Mert az amerikai átlagember olyan korlátolt hülye, hogy mindent megvesz, még akkor is, ha semmi lehetősége sem lenne rá. Megszokták a hitelfüggőséget. Így aztán a válság ellenére a mesterségesen életben tartott USA még mindig hatalmas felvevőpiac. Az amerikai állam legnagyobb hitelezője Kína, aki épen most írt alá egy újabb 17.7 milliárd dolláros hitelt. Ázsia térségéhez még besorolhatjuk a Kaukázust, ahol az USA beleszólása a dolgokba napról-napra egyre jobban háttérbe szorul.

Szükség van egy háborúra, ami a fent leírt helyzetet valamelyest fékezi, esetleg részben képes lenne megfordítani. Ellenkező esetben az USA halálra van ítélve, egyre több belső elemző taglalja a nagyon súlyos belső problémákat, éleződő feszültségeket. Az USA szétesésének jelei már egyértelműn látszanak, mégis a legkerülendőbb témák közé tartozik, melyről tilos lenne beszélni, de már nem megkerülhető… A titkos provokatív akciókra pont ezért van szükség. Mert el kellene érni, hogy a háború erkölcsi tartalma a javukra szóljon, azt, hogy a lakosság erkölcsi állása, morálja valahogy megváltozzon, a hatalom szempontjából jó irányba. Látható, hogy az arab háborúk képtelenek összerázni az Egyesült Államok lakosságát, és a második vh.-hoz hasonló, az ország megmaradásáért áldozatokra kész államközösséggé, egy áldozatkész háttérországgá kovácsolni a civil szférát. Valamint azt is el kellene érni, hogy a háború egyértelműen ne amerikai provokáció legyen, nehogy mindenki nekiessen az USA-nak, mert akkor pillanatokon belül vége. Ha Kína kimaradna, addig amíg Korea elvesztene egy háborút, majd így lépésenként haladni, de nagy, jól jövedelmező háborúkkal, amely még az USA lakosságának is befogja a száját, mondván háborúban áldozatosan kell dolgozni a katonáinkért, ez lenne az igazi főnyeremény.

Az eddigi provokációik azonban rendre kudarcba fulladtak. Sem Kínát nem sikerült belerángatni egy elhúzódó ujgur és tibeti lázadásba, vagy polgárháborúba, sem Oroszországot egy szintén elhúzódó újabb kaukázusi háborúba Grúziában. Ezért kétséges az USA számára, ha egyértelmű egy szövetséges, vagy félig-meddig szövetséges felé az USA agresszió, akkor mit lépnének ezek a nagyhatalmak. Esetleg együtt mit lépnek, ami sokkal veszélyesebb. Kétségbeesett lázas munka folyhat a Pentagonban, mert minden nap egy-egy koporsószeg az Egyesült Államok koporsójába. Tenni kell valamit, háborút kell kicsikarni valahol. Minden ezt szolgája. Az iráni helyzet élezése, Haiti megszállása, a koreai incidens erőltetése.

Eközben Dél-Korea bejelenti, hogy a Csonant hadihajóját bizonyíthatóan torpedó süllyesztette el. Olyan típus, melyhez Észak-Korea hozzáférhetett (de persze az USA is). Ezért az ügy miatt felvette a katonai kapcsolatokat az USA illetékeseivel, és szakértőivel.

Észak-Koreával azonban nem árt vigyázni. Az hadügyminiszter korábbi fenyegetése szerint akár saját területen is bevetik az atomfegyvert, ha rákényszerítik őket. Hadseregének létszáma meghaladja az egymillió főt. Háborús helyzetben Kína ki fog állni Korea mellett, és a legmodernebb haditechnikával ellátja, ami jó bevétel lesz a Kínai hadiiparnak. Egy ilyen állam ellen, egy elszeparált háború, az atomfenyegetettség miatt talán képes lenne összefogni az Egyesült Államok lakosságát, hogy rendbe tegye a gazdaságot, hatalmas lemondások és áldozatok árán (amin persze újra a zsidók fognak gazdagodni).

Megyvegyev elnök telefonon egyeztetett Obamával, hogy hozzanak össze egy megbeszélést Pekingben, ahol rendezik tárgyalásos úton a kialakult helyzetet. Ez nagy fricska az USA orra alá, mert mindez újra a szándékait vágja keresztbe, de kénytelen a látszat miatt a közjátékban részt venni. Különben mi szükség lett volna a provokációra? Hiszen Moszkva közvetíthetett volna közvetlenül a két Korea között is. A feltűnő a dologban az volt, hogy Obamáék a támadás napján, már este bejelentették az Észak-Koreai agressziót, és azonnal intézkedtek, hogy az észak-csendes-óceáni flotta-ereje induljon meg a térség felé. Ez a flotta most is úton van.

Kína kérésére az Észak-Koreai vezető, Kim Jong Il eltávolította a hatalomból az haditengerészete legfőbb parancsnokát, hogy elejét vegye a személye miatt további provokáció lehetőségének.

Az orosz ortodox egyház vezetője, Kirill pátriarka nyílt levéllel fordult Obamához és a világhoz, mely levelet Putyin, és Medvegyev is ellátott kézjegyével, hogy felhívja figyelmét a világ bajaira, szenvedéseire, és legfőképpen a gyülekező jelekre, melyek egy nagy katasztrófát jeleznek előre a világ számára. Ne igyekezzen az USA háborús helyzeteket teremteni, inkább oldja meg problémáit, mely már így is teljesen átcsapnak a fejük felett. Megemlítette az elsüllyedt olajfúró tornyot a Mexikói-öbölben, fölhívta a figyelmet a rengeteg adósságra, melyet az USA felhalmozott, és amely miatt minden idők legrosszabb, leginstabilabb költségvetését kell keresztülgyűrni a szenátuson.

Meglátásai szerint az USA lassan csúszik bele a diktatórikus állapotba, elveszíti eddigi arculatát, híres alkotmányát, melyet folyamatosan csonkítanak az aktuális politika érdekei szerint. Ezen okok és előzmények késztették a különböző írások összevetőit, hogy elképzelhető egy nagy összeesküvés az ázsiai régió ellen, és ezen keresztül az egész világ ellen, melynek hátterében megannyi próbálkozás után ismételten a zsidó tőke, és annak kiszolgálója, az USA áll.
Gyártó István

Egyre jobban kibukik a Chonan összeesküvés

Ugyanis lassanként összeesküvésről beszélhetünk. A baleset bejelentése után azonnal felállítottak egy bizottságot, amelynek feladata a baleset körülményeinek feltárása volt. A bizottság vezetői többször kijelentették, kizárt az észak- koreai torpedó lehetősége.

Won See-Hon, a dél-koreai bizottság vezetője, április elején, a parlamenti meghallgatáson mondta, hogy kizárt az észak-koreai összefüggés. Ezt alátámasztotta Kim Tae-young védelmi miniszter, aki kijelentette, hogy sem tengeralattjáró tevékenységet, sem torpedót nem érzékeltek a hajó radarjai. Márpedig a torpedót azonnal jelzik a hajó védelmi berendezései, és azonnal tovább jelentik a katonai központ felé.

A következő bökkenő, hogy a hajó egy sziget közelében süllyedt el, ahol olyan sekély a tenger, hogy lehetetlen egy tengeralattjáróval láthatatlanul, mélyen közlekedni. Maximum a felszínen, vagy pedig fél-tengeralattjáróval, mindkettőt messziről kiszúrta volna a radar.

A minisztérium szóvivője is alátámasztotta, hogy semmiféle észak-koreai hajó, vagy más jármű tevékenységét nem észlelték a közelben.

A dél-koreai hadsereg műszaki vezetői szerint amúgy is lehetetlen, hogy egy torpedó ilyen módon kettészakítsa ezt a típusú hadihajót. Egy torpedó találatától ennek a hajónak még a felszínen kellett volna maradnia. Elárasztott részekkel, de azok hermetikus lezárásával. Ezzel a típussal több ország is rendelkezik, rossz előjel lenne egy ilyen találati eredmény.

A megvádolt USA viszont igen sok indítékkal rendelkezik a konfliktus elmélyülésében. Az egyik az, hogy a Chonan elsüllyedése után, azonnal megkereste az Egyesült Államok küldöttsége a dél-koreai államot, hogy mielőbb vásárolja meg a Rand Corporation által gyártott, méregdrága tengeri felderítő rendszert, hogy időben jelezhesse az északi tengeri járműveket. A másik indíték a japán konfliktus. Japánban a mai napig 60 000 amerikai katona állomásozik. Az okinawai támaszpont elvesztése hatalmas érvágás lenne az USA haderejének. Egy konfliktus feltámasztása azonban elhalaszthatná az Egyesült Államok távozását a térségből. Ugyanis az utóbbi időben érdekes módon az észak-dél Koreák közötti konfliktus is elsikkadni látszott, valamint Japánban is egyre feljebb kerültek azok a hangok, hogy Amerika távozzon Japánból. A kiéleződő helyzet szükségessé tenné a haderő maradását.

Lee Ki-sik, a dél-koreai tengeri műveletek vezérkari főnöke szintén kizárta az észak-koreai torpedó lehetőségét, mivel felderítésük nyomon követte az északi tengeralattjárók mozgását, és egy sem járt még a közelben sem.

Miért kell hát torpedóügyet csinálni abból, amiről korábban mindenki azt nyilatkozta, nem torpedó tette, kizárva az északi beavatkozást.

A válasz még egyszerűbb, pénz, és politika. Ugyanis ha Lee Myung-bak Nagy Nemzeti Pártja nyeri meg a választásokat, akkor az USA nagy megrendelések elé néz. Lee ugyanis keményvonalas, Észak-Korea-fóbiában szenved, mindenképpen a katonai vonalat erősíti. Előtérbe helyezte nagy mennyiségű fegyver megvásárlását az Egyesült Államoktól, ha megnyeri a választásokat. Ugyanaz a Lee, aki a toronydöntögetések után, Bush hű szolgájaként azonnal Husszeint vádolta, annak ellenére, hogy semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezett ő sem. Lee konfrontációt akar északkal, ezt nem is nagyon rejti véka alá. De ahogy az első koreai háború is megalázta az USA-t, úgy a mostani még jobban megalázná, jobb lenne vigyázni Obamáéknak. Ilyen rövid időn belül ennyi rossz kimenetelű, érvekkel rosszul alátámasztott háborút produkálni?!

Bűzlik ez az ügy, nem véletlenül mennek az oroszok is vizsgálódni. Az utóbbi években sikerrel verték vissza az USA háborús törekvéseit, hogy másokat elhúzódó, eszkalálódó háborúkba rángasson, reméljük továbbra is sikerrel járnak, hogy minél előbb összedőlhessen ez a cionista szörnyeteg.
Gyártó István

Orosz hadihajók tartanak Korea partjaihoz

Három orosz flotta hajókötelékei indultak el Korea irányába. A hírt közlő orosz oldal tájékoztatása szerint a cél megfékezni a helyszínre tartó USA hajók agresszióját. Persze az orosz haditengerészet a Vosztok 2010 névre keresztelt hadgyakorlatra hivatkozik.

Az összeállt flotta zászlóshajója a Moszkva cirkáló, atom meghajtású hadihajók, torpedóvetők, és tengeralattjáró kíséretük, egyéb védelmi, és legénységi szállítók, mintegy 8000 tengerészgyalogossal. A hadgyakorlat célja, a flottának felkészülni a légi és tengeralattjáró támadásokra. A katonai vezetés a konfliktushelyzetre hivatkozva csapaterősítéseket jelentett be a körzetben.

Egy azonban biztos, hogy nemsokára forró lesz a víz a Japán-tengeren, mert az oroszok nem fogják tétlenül nézni, hogy kitörjön egy elhúzódó koreai háború. Állítólag túlzott erőt alkalmaztak Grúziával szemben. Nem túlzottat, csak akkorát, amivel megfékeztek egy eszkalálódó háborút. A világ érdeke az, hogy a döglődő USA ne tudjon még egy vérengzést indítani, ezt meg kell fékezni. Akármire hivatkoznak, muszáj lesz lépni, ha a világpolitikai helyzet ezt Oroszországtól megköveteli. Az USA-nak már csak egy maradt hátra, felfordulni szépen csendben. Kivérzik a közel-keleti háborúkban. Izrael sorozatosan elhibázott lépései is ezt gyorsítják. A bandita nagybátyó, és a telhetetlen kisöcsi együtt kerülnek a történelem ítélőszéke elé nemsokára.
Gyártó István