Obama megtapasztalta Kína uralmát

Így néz ki a hatalmi eltolódás: Barack Obama múlt heti ázsiai körútján tapasztalta meg, hogyan tűnik el Amerika befolyása a régióban. Mialatt az USA elnöke beszédeket tartott, addig Peking milliárdos befektetésekkel, tényekkel állt elő. A G-20 csúcson a kínai delegáció még egy kis diplomácia fricskát is megengedhetett magának. Az USA óriási külpolitikai pofont kapott…

Így járatta le magát Obama a fél világ előtt

Obama legkedvesebb viccei közé sorolja, hogy ő tulajdonképpen a második számú legfontosabb ember, Michelle Obama után a második. Beházasodott, mondta és élvezte a hallgatósága jóindulatú nevetését ázsiai körútjának egyik állomásán.

Barack Obama tíznapos ázsiai körútjának második napján Mumbaiba látogatott, ahol egy gimnáziumban a felesége is “fellépett”. Michell tizedikes diákok körében táncolt, miközben Obama a zene ritmusának adta át magát. Hirtelen két indiai odalépett hozzá és arra kérték, hogy táncoljon a feleségével. És ő táncolt… Aznap este a hírek tele voltak a táncoló elnök képeivel. Felmerül a kérdés, hogy mégis milyen komolyan veszik őt ebben a pillanatban? A világpolitika első számú embere táncikál éppen?

A “Forbes” magazin adott erre a kérdésre nemrégiben kijózanító választ: Obama már tényleg csak a második. Az első helyen olyasvalaki áll, aki bátran tud kezdeményezni, akár ellenállással szemben is, ez pedig nem más, mint Kína elnöke, Hu Jintao, aki még “folyókat is el tud terelni”, anélkül, hogy idegesítő bürokraták és bíróságok beleszólnának a dolgába. Mit tud ezzel szemben Obama felmutatni?

Pofáraesés világpolitikai szinten

Obama ázsiai körútja egy szánalmas próbálkozás arra, hogy elterelje a figyelmet a vesztes belpolitikájáról és hogy a külpolitikára irányítsa a figyelmet. Obama, aki magát nemes egyszerűséggel “az első pacifista elnöknek” nevezte, Indiát, Indonéziát, Dél-Koreát és Japánt azért akarta meglátogatni, hogy új kereskedelmi szerződéseket kössön, munkahelyeket teremtsen országának, de azért is, hogy látványosan elhatárolódjon Kínától és a tekintélyelvű kapitalizmustól.

Kína azonban felkészülve várta Obamát. Mialatt Obama Indiában utazgatott fel-alá, Mumbai és Új-Delhi között, mialatt dicshimnuszokat zengett az új gazdasági nagyhatalomról, Indiáról és az indiai parlamentben a régóta áhított ígéretét tette arra, hogy az USA támogatja India kívánságát, miszerint Indiának állandó helye legyen a Biztonsági Tanácsban, addig Hu elnök Franciaországba utazott. Amikor Obama Indiában nyilvánosságra hozta, hogy több mint tíz milliárd dollár értékben kötött szerződéseket, Hu elnök is ismertette saját számait: ő 20 milliárd dolláros szerződéseket kötött, kétszer annyit.

Obama nyíltan elismeri az Egyesült Államok vereségét

Mumbaiban egyetemisták Amerika csökkenő hatalmáról is kérdezték Obamát. Obama válasza meghökkentő volt: “Tény, hogy az USA életem nagy részében egy olyan domináns gazdasági hatalom volt, hogy a világ többi részének el kellett fogadnia feltételeinket. Ám India, Kína, Brazília és más országok felemelkedése miatt versenyre kell berendezkednünk.”

A mangófa a ház előtti kertben

Obama ezután Indonéziába látogatott, ahol korábban 4 évig élt. Kína itt már azelőtt padlóra küldte Obamát, mielőtt megérkezett volna a reptérre. Egy nappal Obama érkezése előtt egy kínai gazdasági delegáció 6,6 milliárd dollár értékű új befektetést jelentett be Indonéziában: utak, hidak, csatornák építéséről van szó, melyekre Indonéziának nagy szüksége van. Na és Obama?

A jakartai kormányépületben Obama ott áll Indonézia elnöke, Susilo Bambang Yudhoyono mellett és valamilyen szánalmas előadásba kezd: erőlködik, megpróbál magából annyi indonéz szót kipréselni, amennyit csak tud, a fiatalkoráról mesél, a jakartai házáról, a mangófáról a ház előtti kertben, az egyetlen magasépületről, ami akkor Jakartában volt. Csupa sületlenség. Amint a számokhoz érkezik, az exportszerződésekhez és a közvetlen beruházásokhoz, mint amit a kínaiak bejelentettek, a következő szavakkal végzi ki magát politikai értelemben: “Éppen most értesültem arról, hogy Indonézia kereskedelmi partnerei között mi csak a harmadikok vagyunk.”

Obama még néhány zagyvasággal állított ki magáról szegénységi bizonyítványt: Kínára utalva azt mondta: Jólét szabadság nélkül, az “csak egy másik formája a szegénységnek”. (Az ostobaság és a tájékozatlanság azonban mindenképpen az – a szerk.)

A nagy találkozás

Csütörtökön aztán végre találkoztak: Obama és Hu. Ez már a hetedik találkozásuk volt. Egy szállodai lakosztályban tartottak sajtótájékoztatót. Kettejük között egy asztal áll, rajta egy csokor virággal, mögöttük zászlók, két amerikai, két kínai. Obama keresztbe tett lábakkal feszeng, Hu egyenesen ül, mindkét lábát a földön nyugtatja. Diplomáciai szóvirágok hangzanak el, csak a legszükségesebb dolgok, súly nélküli szavak, hogy lehetőleg ne kelljen kijönni a fedezékek mögül.

“A kínai oldal becsüli a kapcsolatot az USA-val”, mondja a tolmács. És Obama válaszol: “Csodálatos dolog Hu elnökkel találkozni.” És ez így megy tovább, ebben a stílusban. Pár perc eltelik, de a szavaikat nehezen lehet érteni, mert a kínai delegáció, mely Hu mellett áll, fesztelenül társalog. Az amerikaiak idegesek, de nem tesznek panaszt. Mert ez a nap nem igazán az udvariasságról szól, hanem arról, hogy ki mit engedhet meg magának…

Forrás: Spiegel Online

Megjegyzés: A fenti összefoglaló a német Spiegel magazinban megjelent cikk alapján készült. Mind a Spiegel, mind a Forbes tekintélyes lapoknak számítanak. Milyen következtetések vonhatóak le Obama körútjából? Barack Obama egy szánalmas kis mitugrászként, paprikajancsiként leszerepelt Ázsiában, ezzel az USA újabb további gyengülésének is bizonyságát adta. A diplomáciai hozzánemértésen kívül valamiféle érthetetlen bárgyúság, ostobaság is ordít Obama (le)szerepléséről. Még csak észre sem veszi(!), hogy mennyire nevetségesen viselkedik. Primitív megnyilvánulásai (lásd anekdoták) miatt mindenütt kiröhögik a háta mögött. Fogadják, mert mégiscsak elnök a titulusa, de Obama már nem kívánatos vendég a térségben. Éppen nem mondják közvetlenül a szemébe, de a diplomácia nyelvén igen. A térségben már Kína diktál és Oroszország, de ez utóbbiról egyelőre még nem mernek beszélni, amíg nem feltétlenül szükséges. Hamarosan eljön az az idő is… Óriási változások vannak készülőben: a nyugati média immár nyíltan beszél hatalmi eltolódásokról és a feltörekvő keleti nagyhatalmakról. Az USA, az EU stb. már le vannak írva nemzetközi szinten. A jövő a Kelet kezében van. Akár tetszik, akár nem. Ez ökölszabály lesz.

Németh Krisztián

Advertisements

Egy hozzászólás to “Obama megtapasztalta Kína uralmát”

  1. Bao Trung Says:

    Az írás hozzáértö szaktudóstól való. Kina valóban most a legveszélyesebb “Rossz” de azért nincs minden elveszítve. Tanács: összefogás Kina ellen, Amerikával vagy anélkül!
    Leberg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: